Személyes búcsú, két szeretett személytől.
Aki szerette és tisztelte Hankiss Elemért, szomorúan hallhatta a hírt: elhunyt 86 éves korában.
Nem tudom hány órakor hagyta el végleg a földi létet, csak azt, hogy a szomszéd nénink is meghalt aznap, éjjel háromkor.
Jolán néni 91 évet élt ebben a világban.
Hankiss Elemért sajnos nem volt szerencsém ismerni személyesen, csak messziről csodáltam. Hogy milyen, okos, milyen bátor, milyen emberi.
Feledhetetlenül szép gyerekkora lehetett Debrecenben, amit sosem lehetett tőle elvenni, nem úgy mint a professzori lakást édesapjától.
Volt ő összeesküvés gyanúsítottja 1956 után ,(szerencsére felmentették), könyvtáros a nagy múltú fővárosi intézményben, majd közéleti személyiség, miután kinevezték a Magyar Televízió elnökének.
Ott is támadások középpontjába kerül, körülötte zajlik a médiaháború a rendszerváltás után. Pedig nem akar mást, csak európai , politikamentes köztévét.
Leváltják, a tanítás és az írás azonban megmarad neki. Hol Amerikában a Stanfordon, hol a Szegedi Tudományegyetemen neveli fogékony fiatalok ezreit.
Világpolgár a szó szoros értelmében. Aki ki akarta találni Magyarországot. Tükröt tenni elénk szociológiai írásaival, hogy tudjunk változni( Diagnózisok, Társadalmi csapdák).
Elhagyhatta volna az országot, mégsem tette. Küzdött a maga szimpatikus, emberséges módján, minden politikai nézettől függetlenül.
Azt vallotta: ha nincs választás, akkor nincs szabadság sem. A szabadságért képes volt bármikor mindent újrakezdeni.
Népszerű volt az emberek körében, a maga enyhén raccsoló, gyors beszédével, gondolatainak világos kifejezésével, kimeríthetetlen okosságával, intelligenciájával.
Jolán néni egyszerű parasztasszonyként élte le életét. Dolgozott otthon, dolgozott a téeszben, felnevelt két gyermeket. A kétkezi munka lételeme volt.
Talán sosem jutott túl az ország határain, a világnak csak azt a kis szeletét ismerte, ahová odaszületett.
Mindenkit ismert és mindenki ismerte. Becsületes, egyenes asszony, aki kizárólag a tisztesség útján járt.
Ismerte a földet, ismerte a növényeket, az évszakok változását, s ez elég tudásnak bizonyult számára. Eligazodott kiválóan a maga világában, és szerényen élte mindennapjait. Utolsó évtizedét már egyedül, mikor férje kénytelen volt elhagyni egy kis darab föld kedvéért.
De még kilenc évtized után is gondozta a virágait, a kertjét, hiába próbálták gyermekei kivenni keze alól a munkát. Ez éltette. Betegeskedett, de jól tartotta magát, csak időnként panaszkodott. Örült a kutyájának, macskáinak, az érő gyümölcsnek, a nyíló virágnak.
Most pedig ott ül Szent Péter előszobájában fejkendősen, mosolyogva. Mellette Hankiss , elmaradhatatlan piros sáljával a nyakában.Beszélgetnek a halállal való szembenézés méltóságának fontosságáról, amit még így utoljára, kiválóan teljesítettek.
Mert meghalni is csak így lehet.
Méltósággal, szeretet hagyva magunk után.
Nyugodjanak békében!
Utolsó kommentek