Mondtam tegnap, amikor csodás vörösszárnyú keszeget kaptunk délután.
Szeretem a halat, de elég ritkán eszem. Nemrég Tokajban jártunk, ahol ismerősünk áradozott egy helyről, miszerint ott nagyon friss és finom a hal, magad választhatod ki, melyik példányt kéred. Esküszöm azt gondoltam, valami különleges étterem, aztán kiderült, hogy a körforgónál az első halsütő bódé.
Megálltunk, és ettünk is halat. Én szürkeharcsa- filét választottam, a többiek kárászt.
A környezet klassz, melletted a Tisza csordogál, és végül az étel is ízletesnek bizonyult. Csak a papírtálcákkal és a műanyag evőeszközökkel nehéz megbirkózni :)
Azt hiszem, azonban az otthon sütött hallal, semmi sem veheti fel a versenyt. A megtisztított halacskákat 1,5 centiméterenként beírdaltam és alaposan besóztam. Állni hagytam, majd paprikás lisztben megforgatva forró olajban kisütöttem.
Rizzsel tálaltam, citrommal meglocsolva .
Utolsó kommentek