Ehetjük megint a nehezebbnél nehezebb kajákat? Én a minap lepcsánkát sütöttem. Sokféle nevét ismerheted: tócsni, lapcsánkarecsege, lapótya, matutka, toksa, cicege, tócsi, gánica, matutka, krumliprósza, görhöny, lapotyka, rösztike, harula, röstiburgonya, lepkepotyi, berét, bodag, cicedli, pacsni, dödölle. Nevezheted akárhogy, becézgetheted is akár, de a lényeg, hogy egyszerűen elkészíthető, semmi extra, mégis isteni finom! Ráadásul laktató!
Ím: lereszelünk egy kiló krumplit (ez a munka legnehezebb része!).
Van aki darálja, van aki robotgépen legyalulja. Én az utóbbiak közé tartozom. Amíg hiányzott a gépem, kis húsdarab is került bele, valahogy sikeresen belereszeltem nagy bőszen a kézimunka alatt pár darab bőrfecnit az ujjamról.
Ha sikeresen megvan a furcsa kinézetű krumplipép, a következőket keverjük bele: só, pici bors, 1-2 tojás és annyi liszt, hogy könnyen keverhető masszát kapjunk.
Mehet beléje jó sok feldarabolt petrezselyem vagy zellerzöld (ínyencek: mindkettőt bele!!) végül frissen nyomott fokhagymagerezdek és reszelt vöröshagyma(legalább két közepes fej).
Jól összevegyítjük és jöhet a forró olajban sütés. Véknyan vagy vastagon, a titka: jó pirosra és ropogósra sütni!
Hoppsza, kész is!Én tejföllel, friss paradicsommal és azon nyomban darált borssal eszegetem!!! Tessék hozzálátni!
Utolsó kommentek