.

Fogalmam sincs miért, de vonzódom a bábokhoz. Ez egyenlőre abban merül ki, hogy gyűjtöm a fa diótörőket . Na és lelkes látogatója voltam a sárospataki Zsákomban a bábom elnevezésű nagyszerű rendezvényeknek, melyre kétévente került sor. Mostanában sajnos ez elmaradt, aminek oka valószínű a mindenhol jelentkező pénzhiány lehet.

Amikor olvastam a Huncutka Bábszínház vizsgaelőadására invitáló plakátot, gondoltam: ott a helyem!

A színház maga igencsak picurka, de ettől válik otthonossá, meghitté. Meleg színek, nonfigurális díszítések a falon a tetőtéri helyiségben.

Csak néhányan ültünk a nézőtéren amikor a Csipkerózsika előadás elkezdődött. Klasszikus történet, klasszikus stílusban. A bábok szépek, az előadás jó, de gondoltam, hogy nem ez lesz a nap csúcspontja.

Némi szünet után a János Vitézből következett jelenet három szépen kidolgozott nagyméretű bábbal (Jancsi, Juliska, Gazda).

Paraván nélkül, a testet és a lábat is külön mozgató bábszínészek elmélyült koncentrálása meghozta sikerét. Én kissé rövidnek tartottam a jelenetet, szívesen elnéztem volna még!

Ezután valami változás történt. A  csendes, már-már családias kis közegbe berobbant több tucat főiskolás, hogy megnézze a soron következő előadást. Amiből már sejteni lehetett, hogy valami jó kis produkció következik.  Keleties, csillogó, pihe-puha párnás színteret varázsoltak az előadók a padlóra.

Jó lett volna kis emelt pódium, mert a hátul ülők keveset láthattak így belőle. Én is állva néztem inkább, hogy követni tudjam az eseményeket! Ez volt a Szávitri című előadás, a legjobban kidolgozott és leginkább megkapó történet.

"... Szávitri története apró tisztás a Mahábhárata ősrengetegében. Beleszőtt kicsi mese. Egy pillangószárny rebbenése."-írja Illés Endre. És így is éreztük, akik ott láthattuk! 

 Szávitrí Asvapati király leánya volt. A leány nevét az Imádság Szüzéről kapta, mert jámborlelkű apja, mikor már élete vége felé járt, de a háza még mindig gyermektelen maradt, a szent könyvekben előírt vezeklések közt folyvást a megszentelt imát, a Szávitrít énekelte, hogy az istenek kegyét kiérdemelje, melynek jutalmaként világra született az Imádság Szüzének közbenjárásra. Az égből leszállott szűz kezét azonban, bár szépségének és nőiségének híre ment a világban, senki sem merte megkérni. Ezért Szávitrí maga indult világgá, hogy férjet találjon magának. Meg is találta egy száműzött uralkodóház sarjának, a dicső és erényes Szatjaván királyfinak a személyében, aki szentéletű remeteként élte életét sorsüldözött családja körében. Mikor Szávitrí megismerte, még nem tudhatta, hogy Szatjaván, bár jellemre, alakra, képességekre, tettekre kívánni se lehet különbet, szörnyű balsors áldozata: megjelölte őt a végzet. Már nem sok – mindössze tizenkét hónap – volt hátra életéből, amikor Szávitrí őt nevezte meg választottjául apja előtt. Szávitrí azonban a királyfi feje fölött lebegő végzetről értesülve sem másította meg szavát – feleségül ment Szatjavánhoz, és a szent remeték egyszerű életét élte ura mellett. Mélységes, odaadó szerelemben éltek, de a tizenkét hónap gyorsan eltelt. S egy nap, amikor Szatjaván tűzifát és gyümölcsöt szedett az erdőben, s felesége is elkísérte, bekövetkezett az, amelyre Nárada, az isteni bölcs figyelmeztette Szávitrít... Jött Jáma, a halál istene és elragadta a férfit.  A kétségbeesett asszony menne férje után és közben kérleli az Jámát, adja vissza Szatjavánját.

Jáma halad ,asszony hallgat. Mondd meg nékem,szólal Jáma: Szerelem, mi íly erőt ad ? Mi hát a szerelem mondjad ?

Mondjad hát mi a szerelem, Mely íly nagy erőt ad neked ! Csók ,vágy ,család ? Mondd meg nékem, Meg kell tudnom,meg kell értsem!

Szól Szávitri: Morzsák ezek ! Sokkal több, más a szerelem ! A szerelem az egy csoda: Oldja saját fogságodat.

Kiold saját fogságodból, Kiszabadít börtönödből, Szerelmedet  úgy öleled, Világot öleled benne.

Világot benne öleled, Általa világol szemed, Nem leszel többé magányos, Érzed, mi van, veled arányos.

Míg az ember egyedül van, A világot csak álmodja, De a valóság sokkal szebb, Boldogságért harcolni kell.

Szávirti végül visszaragadja férjét, kitartásnak és bátorságának eredményeként. Nem véletlenül nevezik az asszonyi hűség dícséretének a művet!

Szép megoldásokat láthattunk, a lobogó tűz , a fények, az áttetsző textíliák mind-mind hozzájárultak az sikerhez! A bábok nagyon szépen kidolgozottak, a színészek játéka odavarázsolt bennünket a régi Indiába.

Hatalmas taps járt érte, én pedig gyorsan a függöny mögött lefotóztam a bábokat! Azt gondoltam messziről fából készültek, de nem. Mint azt Máté elmondta, papírmasé lakkozva. Lenyűgözve simogattam meg az egyik arcát! Ahogy megtudtam, a bábokat a színészek saját maguk készítették, ami szintén lenyűgözött :)

Másfél órás ebédszünet után maratoni Paprika Jancsi előadásokkal és egyéni bemutatkozásokkal telt el a délután. Paprika Jancsi és az Ördög kesztyűsbábokat mind a hat bábszínész felhúzta és a saját stílusában eljátszotta. Ugyanazt a részletet, már kívűlről fújtuk a szöveget: te odaégett mákostészta,te szurkosfazék ! meg: veszek kutyikasampont! :))) Közben szerencsére megérkezett az igazi célközönség néhány prominens tagja, ovis és kisiskolás gyerekek, akik jókat derültek!

Nem tudom az egyéni bemutatkozásokat mennyire élvezték, nekem azok tetszettek igazán. Főleg ahol megvillant a humor. Ez Vera tárgyjátékában a Vasárnapi ebéd-ben mutatkozott meg először.

Aztán pedig a Sün és a nyúl c. előadásban. Maguk a bábosok is örömet éreztek, ez sütött az arcukról!

Mire a süncsalád és a nyúl megitták az áldomást , mindenkinek jó kedve kerekedett pálinka nélkül is!

Én még két produkciót láttam, ez az Üres virágcserép címűt és egy kézjátékot, aminek sajnos nem tudom a címét.

Ha én nevezhetném el, akkor az a Süss fel nap lehetne.

Az utóbbi gyermekdalokra felépített rövid játék a kézzel és az ujjakkal, az előbbi koreai történet. Az árnyjáték alatt kellemes zene szólt, ellazítós, de a történet magvát nem igazán értettem, pedig a tanulságot akarták kibontani a narrátor szerint. A háttérképeket is időnként elnagyoltnak éreztem. Utánanéztem a történetnek, íme:

A kisfiú meg az üres virágcserép  (Koreai népmese)

Egyszer  régen  élt  egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan  segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:  "Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban  megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihírdette:
- Aki ezekbõl a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!
A gyerekek buzgón nekiláttak  az  ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindanyian  szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is szorgalmasan öntözte  a  magvakat, de hiába teltek  a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak  csak nem akartak kicsírázni.
"Milyen különös" - álmélkodott Szon Il, s végül az  édesanyjához fordult segítségért.
- Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.
- Talán másik földbe kellene átültedned õket - tanácsolta anyja.
Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlõdésnek. Hamarosan felvirradt  a  nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a  virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek  meg az utcára tódult, és szorongatták  a  szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt elõttük, de  bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház elõtt azonban  megpillantotta a pityergõ  Szon Ilt, aki  üres virágcseréppel álldogált  az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:
- Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az  üres  virágcseréppel? - kérdezte tõle.
Szon Il  hüppögve  mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlõdésnek.
A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:
- Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és  egyikük  lármázni kezdett:
-  Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcsréppel?
A király ekkor így szólt:
- Minden  virágmag, amit  a  gyermekeknek  kiosztottam, fõtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslõen bólogattak, a gyemekek  pedik, akik a pompás  virágokat  szorongatták, igencsak  elszégyelték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.

Még tartott az előadás négykor amikor eljöttem, a későbbi műsorszámokat  már nem tudtam megnézni! De innen gratulálok a csodás napért! Rájöttem miért is rajongok a bábozásért: felébreszti a bennem alvó kislányt, aki voltam és mosolyt csal az arcomra, örömöt! Köszönöm ezt!

Ide kívánkozik a bábszínészek neve, akik kitűnőre vizsgáztak a szememben:

Hunyadi Éva

Vermes Veronika

Toma Kornélia

Kun Sándorné

Makoldiné Dogossy Mónika

Mátyás Máté.

További sikeres pályafutást kívánok nekik!

És hogy kis gasztro is legyen, elmondom, hogy mit ebédeltem a Ristorante Collegno-ban: filézett harcsát grillezett sajttal és görög salátával. Igazán megéheztem, és mindent eltüntettem a tányéromról,amit elém tálaltak! Nektek is ajánlom a helyet Sárospatakon!