Ez a helyes kis gombácska a kertben nőtt, megenni nem merném, így csak gyönyörködtem egyszerű szépségében.
Viszont nemrég kaptam úgy hat darab nagyobbacska tinóru gombát. Igencsak megörültem neki, és azon nyomban elkészítettem. Egyszerűen. A gombát megkapirgáltam (tilos mosni) és szeleteltem mind a kalapját, mind a tönkjét. Vajat pirítottam arra dobtam őgombaságát, és kavargatva pillanatok alatt elkészült. Nálam a frissen őrölt bors a nyerő mint tudjátok, végén pár tekerésnyi plusz ízlés szerint só.
A rizst megpároltam és kettőjüket finoman összekevertem. Pompás gombás-rizottónak is nevezhetnénk. Most a húst nevezem köretnek, mert annyira finomra sikerült a gombás étek, hogy én egész délután a csodájára jártam. Éppen addig, míg el nem fogyott.
Hús maradt (félkilónyi sertéscomb fokhagymásan), ahhoz másnap más köret készült.
De azóta is a gombás után vágyakozom. Na, majd egyszer, talán.
Utolsó kommentek