Szeptember lett, mire kettőt pislogtam. A vénasszonyok nyara még jöhet októberben, de addig a kora őszi napsütéssel is beérem. Ahogy beérik a körte, szőlő, alma is.
Meg a paradicsom. Minden éven főzök be, de most lusti voltam és a munka oroszlánrészét férjem végezte. Hálás voltam érte nagyon. Alaposabb és kitartóbb, mint én.
Akadt egy kosárnyi gömbölyű és lucullus paradicsomunk a kertben plusz az anyám is adott eggyel. Ennek a mennyiségnek már érdemes volt nekilátni.
(Csak megjegyzem:ez nem az a kosár, őt a fotó kedvéért szedtem elő. Amúgy turiztam egy használtcikkesnél)
A paradicsomokat alaposan meg kell ám mosni, váltott vízben.
A hibás részeket kivágni, én a túl zöldeket sem hagyom benne! A darálás a legnehezebb rész, mert utána megy minden mint a karikacsapás! Darabolsz, hajtod a daráló karját, darabolsz, öntöd a magokat és a héjat szemétbe! Végül megtelik a fazék friss, istenien vízillatú paradicsomlével. Alágyújtasz és bő órát rotyogtatod félerős tűzön.
Közben nem árt kevergetni, oda ne kapjon az alja. Ha habzik és lefőtte magát kissé, akkor jöhet az üvegekbe merés főzet. Férjem kiforrázta az üvegeket, egy ládát kibélelt takaróval és abba rakosgatta a teli üvegeket.
Mindegyik üveg szájába kis olajat töltött, így semmi szükség tartósítóra! KI-KI ÍZLÉS SZERINT TEHET A LÉBE SÓT, SZEMES BORSOT, HAGYMÁT, CUKROT, DE ÉN CSAK NATÚR készítem, AZ ÍZESÍTÉSSEL VÁROK A FELHASZNÁLÁSIG!
Szóval: A csodás színű üvegeket szorosan egymás mellé helyezve egy napig dunsztoltuk, s utána felkerülhettek a kamrapolc tetejére.
Télen, ha spagettit akarok rittyenteni vagy a töltött káposztát nyakon önteni, akkor zsuppsz, elő vele! Darabka isteni nyár-íz!!!!
Utolsó kommentek